26 napja nem írtam egy sort se. Se nektek, se magamnak. 26 napja tisztán élek. 26 napja nem láttam pornófilmet. A csajom ilyenkor mindig kiigazít, hogy „nem néztem”, mert a láttam egy passzív dolog. Szóval nem néztem pornófilmet és nem vertem ki. Menő csávó vagyok, mi? Egy igazi macsó. Na, örüljetek, basszátok meg, tapsoljon mindenki! Jöhet a pezsgő, a virág és a zenekar. Mi ez a kibaszott csönd? Hol vagytok? Hol a közönségem? Hogy esetleg ennek kéne lennie az alapnak egy felnőtt, házas, apaként is funkcionáló lény számára? A „férfi” szót nem írom le, mert nem használom magamra. Jó, oké, ennyi év masszív faszverés után ez is elég szép teljesítmény. Na, hogy stílusban maradjak, szépen leszopdostam a saját faszomat, mehetünk is tovább. Ugyanis nem egy kicseszett nyolcezres hegycsúcsot másztam meg egy Balaton szelet táraságában, a magyar nemzet dicsőségére. Csak úgy élek alig egy hónapja, mint egy szinte teljesen átlagosnak tűnő negyvenes faszi. Végre ugyanis sikerült egy olyan döntést meghozni, amit be is sikerült tartani. Egyelőre. Nagyon egyelőre. Mer ez azé nem a legegyszerűbb menet. Először még hajtja az embert a romantika és a megmutatásvágy, aztán a bukás után jön a rettegés, abból a szép, fekete fajtából. Amikor tudod, hogy van ez az esélyed, meg ez. Szóval vagy csinálod, vagy baszhatod.

Hogy ki, miért indul el a kifelé haladó úton, mindenki maga dönti el. Nekem Ő a motivációm. Persze tudom, ha elolvasná, akkor nagyon dühös lenne, összeszorítaná a száját és kijelentené, abban a stílusban, amitől még jobban szeretem: „ne én legyek a motivációd, saját magad legyél”. De mit tegyünk, ha ő az. Jó, meg én is: ki akar a tükörben egy nyálcsorgató faszverő gecit nézni? Köszi, eleget láttam, túl sokat is. Szóval kell egy indulás, valami, amitől belevágsz.

Aztán már csak kitartónak kell lenni. Rosszabbra számítottam, merev faszra, reggeltől estig, fejben futó hardcore-ra, kitárt, szétbaszott pinákra, seggekre, csöpögő faszokra. Ehhez képest, ami történt, az a nagycsoportos óvodában az uzsonna egy koranyári délutánon, egy alvás után. Egy-egy filmkocka, mozgás nélkül. És a diszkrétebbek – meztelen testek, baszás, szopás. A mocskos keménypornó kimaradt – eddig. Majd jön, azt mondják, csak győzze várni az ember. Mert ez a szemét nem ereszt. Ez a mocsok szar. Átprogramozza az agyadat, és kéri a táplálékot. Csak hát ez a kibaszott pornó, ez a szörny, ez telhetetlen étvágyú és mindenevő. Ami kifér a csövön, és amit ezek a betegagyú pornófilmesek ki tudnak találni.

A múlt hét hétfőig egészen rendben is volt a dolog, sőt, volt a csajommal egy gyönyörű hétvégénk együtt. Nem, nem a szex minden formája történt meg, tévedés. Rájöttem, az intimitás nagyszerű és felemelő dolog. Összebújtunk a kanapén és Netflixen néztünk egy új sorozatot. Eszméletlen volt. Hétfőn pedig lecsapott az a kurva szörny. Elmentünk este a boltba, nagy áruház, sok sor, sok önkiszolgáló pénztár. Pakolunk javában, amikor megérkezik a Szörny, fekete kabátban, szőke hajjal. Ott libeg, vonul, húzza az átható pinaszagot, a feje felett egy neonfelirat: nézz meg! Ismersz! Láttál! Láttál belőlem rengeteget! Szilikon a mellem és csík a pinámom a szőr! Helyettesíts be az emlékeidbe! Ha felmész a netre, ott vagyunk, csak rád várunk! Gyere!

Fogalmam sincs, ki volt az a lány. Fiatal volt, kurvás, én pedig bámultam. Pár másodpercet. Vagy egy félórát. Nem tudom. Tátottam a számat. A csajom pedig ott állt mellettem, kezében az új, közös életünk, új közös tárgyai. Én pedig néztem azt a nőt. Ki az? Kérdezte a csajom. Valami ismert ember? És akkor a Szörny rám röhögött a pénztárgép mögül, és azt mondta: „Hiányoztam? Ugye? Azt hitted, leszámoltál velem? Most elveszem, ami a legfontosabb neked. Hazudj! Hazudj neki! Nem nézted. Nem is érdekes. Hazudj! Lökd el. Minek ide? Hiszen ismered! A lány a kanapéról, aki mindig ott lesz, nézd, szétszívattad, és még mindig itt van.” Pedig  a csajom már nem volt ott. Ott lett vége. Tudom, sokszor gondoltam már ezt, de ránéztem az arcára, és az iszonnyal keveredett felismerés volt rajta. Tudta. Tudta, hogy mit láttam. És én hazudtam. Nem is néztem. Nem is volt kurvás. Azt hittem, mentem, ami menthető, de közben valahol hátul, a parkolóház mélyén hallottam a szörny röhögését. „Nem szabadulsz.”

Azóta vegetálunk. Nem jön velem boltba, mert nem akarja, hogy újra megtörténjen. Igaza van, én sem mennék. Ordítozunk. Tegnap éjjel, ma hajnalban négyig üvöltöztünk, sírtunk, átkozódtunk. Egyszer félig lehúztam a virsli ujjamról a jegygyűrűmet. Le akartam tenni az éjjeliszekrényére, és kilépni az életéből. Azt éreztem, nem tehetem meg ezzel a lánnyal ezt. Egyszerűen nem lehet. Nem üthetem ezt a nyomorultat tovább. Végül megsajnáltam – magamat. Visszahúztam a gyűrűt, reggel megcsókoltam, de nem tudtam okosat mondani. Szeretlek, ennyire futotta, meg pár „soha többé”, „nem lesz több ilyen” bullshit mondatra.  Most meg írok.

Egy órát beszéltünk telefonon. Belül üvöltöttem, de először, három hónap után meghallgattam. Végighallgattam, amit mond, feltette a nagy kérdést: mit tettem bele ebbe a kapcsolatba? Aztán ő is hallgatott, meg én is. Aztán csak kinyögtem: semmit. Elhagytam, csaj háremet tartottam a kolléganőimből, akiknek az volt a feladatuk, hogy az izgalmi, szexuális biszergési szintet fenntartsák, amikor nem jutok pornóhoz. Ki így, ki úgy végezte. Voltak haverok köztük, és voltak, akik egy, vagy több kiadós önkielégítős spriccelés után tűntek csak el. Volt, akiért hónapokig állt a farkam. Otthon pedig a csajom várt, vacsorával, gyerekkel, szeretettel, odaadással. Rám várt. Rám. Értitek? Rám várt. Én pedig recskáztam, hol a pornóban látott nőkre, hol meg a kolléganőkre.

Szóval ennek itt, most asszem ennyi volt. A kibaszott pornó miatt, a kibaszott, ezerarcú pornó miatt. Pusztító düh van bennem. Magam ellen és mindenki ellen, aki ebben a mocsokban részt vesz, aki ebből jól él, ül a malibui ház 85-ik emeletén, issza a Sex on the Beach-et, egy női seggről kokót szív, és bassza el a pénzét, amit ezeken a mocsok oldalakon csinált. Látjátok magatok előtt, ugye? Röhög a pofátokba, ha ilyen gyengék vagytok, arról ő nem tehet. Szóval az ő arcát lássátok, ne a kitárt pinákat. Azt lehetne otthon is, ha az ember időben hazaér, még mielőtt tönkremegy az élete. Szóval ül, izzad, egy lompos fasz, alsógatyában, tele lóvéval, és a ti életetekből táplálkozva éli a fasza kis életét. Támogassátok csak. Futja rá életerővel, szexuális energiával, igaz? Ha meg nektek nincs, majd ad az asszony. Megpróbáljátok rávenni, hogy legyen ő is pornósztár. Csinálja, amit láttál. Legyen készen egy perc alatt, a kurva kölök meg legyen az ágyban, kussban. Lábat szét, szájat befogni – vagy éppen kinyitni. Tessék ámulni! A Férfi most dolgozik! Ki-be, ki-be… Érzéketlenül, vágy és érzékiség nélkül. Ki-be. Ki-be. A nő pedig nem érti. Fáj neki, vérzik, mert nem akarja, a teste elutasítja a pornótól nagy farkatokat. Aztán jártok orvostól orvosig. Sehol semmi. Minden rendben. Rendben a lófaszt. Semmi sincs rendben. A csajotok is készen lett. Leszívtátok őt is, mint a poloska a kertünkben a paradicsomot. Kívül még csak csak szép marad a gyümölcs, de belül rohad a poloska rothasztó nyálától.

Na, ez a jövő, srácok. Annak, aki szerencsés. Nekem a jelen, illetve a múlt. Ilyen, ha valaki egy igazi fasz.

Ezt elbasztam.

Visszaestem.

Ezt a posztot neked írom, csajom. Vagy ex-csajom. Nem tudom. Éjjel negyed háromkor, fél liter bor és ennyi feszültség után már nem tudom.

Mindig azt mondtad, ne írjak önsajnáló posztokat, igazad volt. Most nem megy más.

Ezt elkúrtam. Alaposan. Nem, nem a visszaeséssel, hanem a hazugsággal.

Szóval visszaestem. Kereshetem az okokat, írhatnám, hogy mindenkivel előfordul, bla, bla, bla.

Tényleg szerettél? Azt mondtad, igen. Én is szerettelek, nagyon. Te voltál és vagy életem szerelme. Miért árultalak el? Nem tudom. Gyenge vagyok.

Igazából rájöttem ám, egy ilyen szörnyetegnek tényleg nincsen joga ahhoz, hogy egy ilyen csaj szeresse. Ne szeress. Nincs jogom hozzá. Megint elárultalak, átbasztalak. Ez a kurva függőség még nem ereszt. Pedig dolgozom rajta. Ó, kurvára. És milyen büszke voltam magamra. De egyszer el fog ereszteni, és szeretném, ha a másik oldalon te várnál.

Srácok, ez a tanulságom: beszéljetek. Nem a pornófüggés a baj, hanem a hazugság. Ne hazudjatok, legyetek férfiak végre, vállaljátok be: nem bírom ki faszverés nélkül, nem megy, kell ez a kibaszott hamis érzés.

Pedig gecire nem kell. Tudjátok mi kell? Éreztetek már igazi kutyafing szagot? Az olyan barnán nehéz. Rátelepszik a szobára, és ha kinyitod az ablakot, akkor se megy ki. A mi kutyánk pont ilyeneket ereget. És mindig este és éjjel. És a hálószobánkban az ex-csajom hálószobájában, az ágyban alszik. Cuki kutyi, egyébként, gyönyörű meleg barna szemei vannak. De kurva büdöseket fingik. Régen ezt hittem, az ágyunk hiányzik, a csajom puha keze, a közös alvás. De nagyon hiányzik a kutyánk a kutyája, és az a jó otthonos fingszag. Mert akkor otthon vagyok. Vele. Veled. Veletek.

Hiányoztok, csajok.

Kértem még egy esélyt. Nem kapok. Itt, most nyilvánosság előtt fogadom meg, hogy nem esek vissza még egyszer, kitartok, erős leszek, és férfi, amilyennek szeretsz. Pont olyan helyes srác, akire vágysz.

Figyelj, csajom. Nem baszom el. Soha többé.

Szóval mindenki, aki a visszaesés szélén van, kapjon észbe: lehet, az utolsó esélyeteket játszátok el.

Nekem itt asszem, egyébként, vége a világnak.

Sziasztok.

Gyógyulófélben lévő pornófüggőnek lenni több szempontból is geci nagy szívás. Hát először is ott a bűntudat. Lejön a hályog a szemedről, a nagy pinákból, seggekből, szájakból és farkakból álló felhő, és egyszer csak elkezded látni magadat. Azt hiszed, eddig magad voltál? Hát ez súlyos tévedés. Az voltál, amit a pornó mondott. Semmi több. A valóságban egy, a számítógép előtt letolt nadrággal, kezedben a faszoddal játszadozó kis senki. Szép kép, nem? Negyvenes faszi, szép feleség, jó állás, család, miegyéb. És közben kétdimenziós, műanyag pinákat néz és ütemesen jár a keze. Na, ez a valóság. Mi a baj vele? Hát, ha a Déli Sarkon vagy egyedül, és a hatéves kiküldetés első évének végén erre használod a sávszélességet, akkor semmi. Akkor is van, mert inkább videocsettelj a csajoddal, de jó, ilyen extrém esetekben… De azt a tisztelt sarkkutatónak is tudnia kell, hogy az agya nem ússza meg. Öt évvel később, a jó meleg otthonban bajok lesznek. Mondjuk kb két percig tart majd, vagy puha lesz, mint a harmadnapos kifli.

De hát mindenki úgy bassza el magát, ahogy akarja.

Szóval ott tartunk, hogy nézed magad, és elfog az undor magadtól. Ez egy elég szép érzés, olyan nagy, szürke és betonból van. Ráteszik a mellkasodra, és onnantól az nyom. Ficánkolhatsz, vergődhetsz, gondolhatod, majd kicselezed, meg te erős vagy. Egy lófaszt, barátom, nem vagy. Akkor lettél volna, ha nem nézed. Szóval nyom ez a szép szürke beton. És ez a legenyhébb. Mert az ember, miután magára nézett, és látta, hogy ez annyira nem oké, akkor utána szépen körülnéz, és azt látja, hogy a nappaliban, ahol a gruppenszexben élvezkedő tényleg nagyon színvonalas filmeket nézte, ott ül egy csomó ember, és csak néz. Csöndben. A feleséged. A gyerek.

Nézik aput, ahogy rejszol.

Ja, hogy te mindig nagyon óvatos voltál. Persze. Rossz hírem van. Látszik rajtad. A nők megérzik. És nem, nem azt, amikor már nem bírod a csajod nélkül, mert valamiért napokig, hetekig nem jön össze, és akkor szélnek ereszted a gondolataidat és mást, hanem a pornót.

A pornó bélyege ott van a fejeden.

Sunyi leszel, minősítesz, kritizálsz, az ágyban egy nulla vagy. Mesélek egy példát. A feleségem a legjobb csaj a világon, szexis, bevállalós, dögös. Én hosszú évek pornófelhasználása után eljutottam oda, hogy ha együtt voltunk, akkor a következőképpen nézett ki az együttlét. Egy: bugyi lehúzása, póló felhajtása. Kettő: rámarkolás a puncijára. Három: ideges körözés a csiklóján (vagy, ahol gondoltam, hogy van, mert semmire nem figyeltem). Négy: behatolás. Öt: élvezés. Mindezt annyi idő alatt, amíg eljutottál az olvasásban az „egy”-től az „öt”-ig. Nem vicc. Félkeményen elsülni nem annyira nagy poén. Vagy volt a másik, a „fantáziák” kiélése. Miért van idézőjelben? Mert ez nem fantázia volt egyik sem. A fantázia az, hogy látom őt pl combfixben. Ez egy megtörtént élmény újraélése. Gond egy szál se, szép volt, tetszett, imádtam. Na de soha nem volt olyan, hogy én dugtam volna, más meg szopatta. Az nem egy fantázia, az egy, a pornóipar által mesterségesen gyártott igény. Hogy nézd. Hogy igényed legyen, még több és még több, és kattints…

De a te súlyodnak a csajodon ott a párja. Csak az övé nagyobb. Mert ő egyszerre kapja a több évtizedes hazugságot, a pinák, seggek és faszok változatos kombinációját. És mivel nő, nem tud azzal mit kezdeni, hogy te erre vered. Nem tud, mert neki abban a pillanatban dől össze minden, amit gondolt rólad. Ő is látni kezdi aput, a gép előtt, a kezében a pöcsével. Milyen hódító kép! Milyen romantikus! Ugye? Vitted vacsizni? Virág? Megvolt? Csoki? És közben mire is gondoltál…nézzük csak…hármasszex két nő és egy férfi között, egy dupla behatolás, és egy arcraélvezés. Ugyehogy? Tényeg, Romeó, igazán klassz férfi vagy. És mit is gondolsz a csajodról? Uncsi vele? Semmi nem elég? Nyilván, mert, normál esetben a csajod nem pornószínész, hanem ember. Igazi, hús, vér ember. Aki nem nedves mindig ugyanúgy, aki esetleg nem szereti, ha egyből fenékbe teszik neki és nem vágyik swingerklubba. Te se? Egy lófaszt. Dehogynem. Ne hazudj. Legalább magadnak. És amikor a párod, vagy lehet, az ex-párod ott zokog, akkor érkezik a daru, és rád tesz egy másik súlyt. Vigyed.

És van más is, ne siess, nincs még vége. A pornófüggésnek az egyik legnagyobb baja, hogy mohó és telhetetlen. Egy nő – egy férfiből lesz gruppen, két farok análba és így tovább. Vagy éppen…két pasi egymásnak. Huh, meleg téma mi? Jaj, ne már. Én nem vagyok buzi! Nem, nem vagy, max biszex, vagy bi-kíváncsi, oké. De nézted. Te is, ahogy én is. És felállt. Keményen. Mert a pornófüggésed ezt akarta, hogy nézd. Kinyitott egy ajtót, amit nem kellett volna. Én például az ilyen filmek után mindig kompenzáltam: néztem egy csomó önkielégítő csajt. Milyen kilátástalan, nem? Nézed, bűntudatod van, nézel helyette olyat, amiről azt hiszed, elfogadható, és attól is bűntudatod lesz. Szorongasz, a szorongást oldani kell: nézel egy kis pornót.

Ez a halálspirál.

És a végén már nincs kontrolod semmi felett. Csak úgy tűnik. Volt, hogy úgy mászkáltam és léteztem, mintha egy másik ember fejében ültem volna egy szimulációban. A stressz a legváratlanabb pillanatokban jött elő. Tudjátok, hogy a budapesti hidak milyen hosszúak? A leghosszabb is alig másfél kilométer. Na, nekem sikerült eljutnom oda, hogy féltem átautózni a hidakon. Mitől féltem? Kisfaszom tudja. A stressz-szintem, a hazugságok és bűntudat miatt olyan magas volt, hogy a józan eszemet féltettem.

Mert ez az egésszel a legdurvább. Tegyük most félre azt egyébként kurva nagy bajt, hogy a fejedben a csajodat összehasonlítottad egy olyan nővel (még ha csak eggyel…), amelyiknek ez a munkája, ezért fizetik. Oda kell lennie a szexért és látszólag csak ez érdekli. És egy egész csapat áll mögötte: kisminkelik, megcsinálják a haját, leszedik a szőrét, kap csinos fehérneműt, literszám kapja a síkosítót, és ha kell, megállnak a felvételben. Sőt, egy jeleneten akár három napig is dolgoznak. Na, ezzel kell versenyeznie a csajodnak, aki dolgozik, gyereket nevel, főz, takarít, mossa a gecis alsóneműdet. Szóval ezt az egész apróságot most tegyük félre, és nézzük, mi lett az agyaddal. Hát baj. Nagyon nagy baj. Ugyanis el van baszva, de szó szerint. Minden elfogadott, ami nem az, és minden unalmas, ami normális. Az áthuzalozás ugyanis sajnos nem csak lelki, hanem szervi is, az agyadban a sejtek átálltak arra, hogy ez okozzon élvezetet. Emlékszel: dopamin.

Mi a jó hír a végére? Van remény. Ha leállsz, és komolyan leállsz, akkor meg lehet próbálni dolgozni az ügyön. De kemény lesz. Nagyon kemény. Mind a kettőtöknek, ha még melletted van, akit szerettél. Vagy szeretsz, miután rájöttél, mit hagysz ki az életedből.

Mit érez egy pornófüggő? Vagy: milyen pornófüggőnek lenni?

Az egyszerű válasz, hogy undorító, aljas és gyáva. És ez igaz is. Miután az ember elengedte a farkát. De közben nem aljasnak, undorítónak és gyávának érzed magad. Ez a rohadt csapda ebben az egészben. Ha így lenne, nem lennék, nem lettem volna pornófüggő. Embereket kirabolni az utcán és elvenni a nyugdíjukat, vagy zsebpénzüket undorító, aljas és gyáva dolog. Nem teszem meg, mert sem előtte, sem közben, sem utána nem tudnám elengedni azt a képet, hogy én egy aljas, undorító és gyáva ember vagyok. A függőség pont ezt kapcsolja ki: amíg megszerzed a napi pornóadagodat, addig erős vagy, bátor és nagyon céltudatos. Az a hülye dopamin, az segít ebben.

Szóval ha azt kérdezitek, milyen érzés pornófüggőnek lenni, akkor azt tudom válaszolni, hogy jó. Mármint közben. Egyébként egy kibaszott lejtő. Egy vég nélküli, undorító, aljas és gyáva lejtő. De sose lesz jó, ez hatalmas csapda! Mindig több kell. Mindig több. Mindig más. És nincs olyan, hogy uralod. Mint a rodeo, olyan ez. Felülhetsz a bikára, rákötheted a kezed, elhiheted, hogy hatalmas macsó vagy a kalapodban és nyolc másodpercig ülhetsz a hátán, de ez gecire nem rajtad múlik. Nem te irányítasz. A pornófüggés kívülről a bikán lovagló rodeo lovas: egy rongyként dobált emberi lénynek tűnő tárgy. Ja, és semmi bajom a rodeoval, félreértés ne essék. És nem te mondod meg, merre mész. Nem mondod meg, elkezdenek-e érdekelni férfiként az álló farkak. Ja, hogy téged sose, te nem vagy olyan. Hát persze. Nézd egy kicsit még a pornót és olyan leszel. És nem, nincs semmi baj a melegekkel. De ez nem melegség. Ez nem választás, nem döntés. Ez a kibaszott dopamin-rodeo, ami azt üvölti benned két fel és le ugrás közepette, hogy adj még, még, még, inger, inger, inger. És te adod. Rákattintasz a melegekre. A pöcsös nőkre. A gruppenre. Arra, ahogy húsz férfi ráveri egy nő arcára. Akarnád, hogy a csajodat ilyen helyzetben lásd? Nem, ugye? Akkor minek nézed? Az ott valakinek a csaja, a hétköznapi életben.

A pornóipar egy pokol.

Belegondoltatok, milyen egy pornófüggő társának lenni? Csupa hazug emlék között? A napi fájdalommal, hogy például feleségként nem volt elég, nem volt jó, lecseréltem? Igaza van? Szerintetek?

Mert te meghalsz, ülsz a bikádon, mint egy kibaszott zombi, aki emberi húsra éhes, de már rég megharaptál mindenkit magad körül. Egy életgyilkos zombi. Igen, te, aki nézed, ha egyszer is kattintottál, zombulsz. Én is az vagyok. Jó érzés? Hát kurvára nem. Vissza lehet csinálni? Hát kurvára nem. Ó, most jön majd a duma arról, hogy a gyenge jellemű emberek lesznek függők, te kurvára nem. Pedig barátom, ez a menet: egy ideig hiheted, hogy irányítasz. De egy kibaszott halott vagy, ember! Érzelmi halott. Úgy tűnik, hogy élsz, de csak vadászol. Pinát! Most! Hörgöd, és mindenkiben azt látod. Jó a segge az eladónak a boltban? A melle is? Ugye? De milyen színű a szeme? Na? Ki tudja, mi? És kit érdekel… Ugye? Mondom én. Zombi vagy te is, csak nem tudsz róla. Vágysz az újabb és újabb adagodra. Egy a baj, az étvágyad feneketlen. És otthon meg vár egy hús-vér csaj. Aki szeret, vagyis szerette azt, akiről azt hitte, hogy te vagy. Csak hát nem dönthetett, amikor zombi lettél, hogy akar-e egy szörnyeteggel együtt élni, vagy sem.

Akit elárultál, az el van árulva. Végleg. Ha van benne annyi emberi nagyság, akkor hagyni fog maga mellett. Te mit is szólnál, ha a csajod reggel elveszne az internetes faszerdőben, kicsik, nagyok, rövidek, hosszúak, vastagok és vékonyak között? Mit éreznél? Büszke férfi lennél? Nem, ugye. Akkor hagyd abba. Még talán nem késő.

Fogadd el egy agyevő zombi tanácsát.