Ezt elbasztam.

Visszaestem.

Ezt a posztot neked írom, csajom. Vagy ex-csajom. Nem tudom. Éjjel negyed háromkor, fél liter bor és ennyi feszültség után már nem tudom.

Mindig azt mondtad, ne írjak önsajnáló posztokat, igazad volt. Most nem megy más.

Ezt elkúrtam. Alaposan. Nem, nem a visszaeséssel, hanem a hazugsággal.

Szóval visszaestem. Kereshetem az okokat, írhatnám, hogy mindenkivel előfordul, bla, bla, bla.

Tényleg szerettél? Azt mondtad, igen. Én is szerettelek, nagyon. Te voltál és vagy életem szerelme. Miért árultalak el? Nem tudom. Gyenge vagyok.

Igazából rájöttem ám, egy ilyen szörnyetegnek tényleg nincsen joga ahhoz, hogy egy ilyen csaj szeresse. Ne szeress. Nincs jogom hozzá. Megint elárultalak, átbasztalak. Ez a kurva függőség még nem ereszt. Pedig dolgozom rajta. Ó, kurvára. És milyen büszke voltam magamra. De egyszer el fog ereszteni, és szeretném, ha a másik oldalon te várnál.

Srácok, ez a tanulságom: beszéljetek. Nem a pornófüggés a baj, hanem a hazugság. Ne hazudjatok, legyetek férfiak végre, vállaljátok be: nem bírom ki faszverés nélkül, nem megy, kell ez a kibaszott hamis érzés.

Pedig gecire nem kell. Tudjátok mi kell? Éreztetek már igazi kutyafing szagot? Az olyan barnán nehéz. Rátelepszik a szobára, és ha kinyitod az ablakot, akkor se megy ki. A mi kutyánk pont ilyeneket ereget. És mindig este és éjjel. És a hálószobánkban az ex-csajom hálószobájában, az ágyban alszik. Cuki kutyi, egyébként, gyönyörű meleg barna szemei vannak. De kurva büdöseket fingik. Régen ezt hittem, az ágyunk hiányzik, a csajom puha keze, a közös alvás. De nagyon hiányzik a kutyánk a kutyája, és az a jó otthonos fingszag. Mert akkor otthon vagyok. Vele. Veled. Veletek.

Hiányoztok, csajok.

Kértem még egy esélyt. Nem kapok. Itt, most nyilvánosság előtt fogadom meg, hogy nem esek vissza még egyszer, kitartok, erős leszek, és férfi, amilyennek szeretsz. Pont olyan helyes srác, akire vágysz.

Figyelj, csajom. Nem baszom el. Soha többé.

Szóval mindenki, aki a visszaesés szélén van, kapjon észbe: lehet, az utolsó esélyeteket játszátok el.

Nekem itt asszem, egyébként, vége a világnak.

Sziasztok.

Gyógyulófélben lévő pornófüggőnek lenni több szempontból is geci nagy szívás. Hát először is ott a bűntudat. Lejön a hályog a szemedről, a nagy pinákból, seggekből, szájakból és farkakból álló felhő, és egyszer csak elkezded látni magadat. Azt hiszed, eddig magad voltál? Hát ez súlyos tévedés. Az voltál, amit a pornó mondott. Semmi több. A valóságban egy, a számítógép előtt letolt nadrággal, kezedben a faszoddal játszadozó kis senki. Szép kép, nem? Negyvenes faszi, szép feleség, jó állás, család, miegyéb. És közben kétdimenziós, műanyag pinákat néz és ütemesen jár a keze. Na, ez a valóság. Mi a baj vele? Hát, ha a Déli Sarkon vagy egyedül, és a hatéves kiküldetés első évének végén erre használod a sávszélességet, akkor semmi. Akkor is van, mert inkább videocsettelj a csajoddal, de jó, ilyen extrém esetekben… De azt a tisztelt sarkkutatónak is tudnia kell, hogy az agya nem ússza meg. Öt évvel később, a jó meleg otthonban bajok lesznek. Mondjuk kb két percig tart majd, vagy puha lesz, mint a harmadnapos kifli.

De hát mindenki úgy bassza el magát, ahogy akarja.

Szóval ott tartunk, hogy nézed magad, és elfog az undor magadtól. Ez egy elég szép érzés, olyan nagy, szürke és betonból van. Ráteszik a mellkasodra, és onnantól az nyom. Ficánkolhatsz, vergődhetsz, gondolhatod, majd kicselezed, meg te erős vagy. Egy lófaszt, barátom, nem vagy. Akkor lettél volna, ha nem nézed. Szóval nyom ez a szép szürke beton. És ez a legenyhébb. Mert az ember, miután magára nézett, és látta, hogy ez annyira nem oké, akkor utána szépen körülnéz, és azt látja, hogy a nappaliban, ahol a gruppenszexben élvezkedő tényleg nagyon színvonalas filmeket nézte, ott ül egy csomó ember, és csak néz. Csöndben. A feleséged. A gyerek.

Nézik aput, ahogy rejszol.

Ja, hogy te mindig nagyon óvatos voltál. Persze. Rossz hírem van. Látszik rajtad. A nők megérzik. És nem, nem azt, amikor már nem bírod a csajod nélkül, mert valamiért napokig, hetekig nem jön össze, és akkor szélnek ereszted a gondolataidat és mást, hanem a pornót.

A pornó bélyege ott van a fejeden.

Sunyi leszel, minősítesz, kritizálsz, az ágyban egy nulla vagy. Mesélek egy példát. A feleségem a legjobb csaj a világon, szexis, bevállalós, dögös. Én hosszú évek pornófelhasználása után eljutottam oda, hogy ha együtt voltunk, akkor a következőképpen nézett ki az együttlét. Egy: bugyi lehúzása, póló felhajtása. Kettő: rámarkolás a puncijára. Három: ideges körözés a csiklóján (vagy, ahol gondoltam, hogy van, mert semmire nem figyeltem). Négy: behatolás. Öt: élvezés. Mindezt annyi idő alatt, amíg eljutottál az olvasásban az „egy”-től az „öt”-ig. Nem vicc. Félkeményen elsülni nem annyira nagy poén. Vagy volt a másik, a „fantáziák” kiélése. Miért van idézőjelben? Mert ez nem fantázia volt egyik sem. A fantázia az, hogy látom őt pl combfixben. Ez egy megtörtént élmény újraélése. Gond egy szál se, szép volt, tetszett, imádtam. Na de soha nem volt olyan, hogy én dugtam volna, más meg szopatta. Az nem egy fantázia, az egy, a pornóipar által mesterségesen gyártott igény. Hogy nézd. Hogy igényed legyen, még több és még több, és kattints…

De a te súlyodnak a csajodon ott a párja. Csak az övé nagyobb. Mert ő egyszerre kapja a több évtizedes hazugságot, a pinák, seggek és faszok változatos kombinációját. És mivel nő, nem tud azzal mit kezdeni, hogy te erre vered. Nem tud, mert neki abban a pillanatban dől össze minden, amit gondolt rólad. Ő is látni kezdi aput, a gép előtt, a kezében a pöcsével. Milyen hódító kép! Milyen romantikus! Ugye? Vitted vacsizni? Virág? Megvolt? Csoki? És közben mire is gondoltál…nézzük csak…hármasszex két nő és egy férfi között, egy dupla behatolás, és egy arcraélvezés. Ugyehogy? Tényeg, Romeó, igazán klassz férfi vagy. És mit is gondolsz a csajodról? Uncsi vele? Semmi nem elég? Nyilván, mert, normál esetben a csajod nem pornószínész, hanem ember. Igazi, hús, vér ember. Aki nem nedves mindig ugyanúgy, aki esetleg nem szereti, ha egyből fenékbe teszik neki és nem vágyik swingerklubba. Te se? Egy lófaszt. Dehogynem. Ne hazudj. Legalább magadnak. És amikor a párod, vagy lehet, az ex-párod ott zokog, akkor érkezik a daru, és rád tesz egy másik súlyt. Vigyed.

És van más is, ne siess, nincs még vége. A pornófüggésnek az egyik legnagyobb baja, hogy mohó és telhetetlen. Egy nő – egy férfiből lesz gruppen, két farok análba és így tovább. Vagy éppen…két pasi egymásnak. Huh, meleg téma mi? Jaj, ne már. Én nem vagyok buzi! Nem, nem vagy, max biszex, vagy bi-kíváncsi, oké. De nézted. Te is, ahogy én is. És felállt. Keményen. Mert a pornófüggésed ezt akarta, hogy nézd. Kinyitott egy ajtót, amit nem kellett volna. Én például az ilyen filmek után mindig kompenzáltam: néztem egy csomó önkielégítő csajt. Milyen kilátástalan, nem? Nézed, bűntudatod van, nézel helyette olyat, amiről azt hiszed, elfogadható, és attól is bűntudatod lesz. Szorongasz, a szorongást oldani kell: nézel egy kis pornót.

Ez a halálspirál.

És a végén már nincs kontrolod semmi felett. Csak úgy tűnik. Volt, hogy úgy mászkáltam és léteztem, mintha egy másik ember fejében ültem volna egy szimulációban. A stressz a legváratlanabb pillanatokban jött elő. Tudjátok, hogy a budapesti hidak milyen hosszúak? A leghosszabb is alig másfél kilométer. Na, nekem sikerült eljutnom oda, hogy féltem átautózni a hidakon. Mitől féltem? Kisfaszom tudja. A stressz-szintem, a hazugságok és bűntudat miatt olyan magas volt, hogy a józan eszemet féltettem.

Mert ez az egésszel a legdurvább. Tegyük most félre azt egyébként kurva nagy bajt, hogy a fejedben a csajodat összehasonlítottad egy olyan nővel (még ha csak eggyel…), amelyiknek ez a munkája, ezért fizetik. Oda kell lennie a szexért és látszólag csak ez érdekli. És egy egész csapat áll mögötte: kisminkelik, megcsinálják a haját, leszedik a szőrét, kap csinos fehérneműt, literszám kapja a síkosítót, és ha kell, megállnak a felvételben. Sőt, egy jeleneten akár három napig is dolgoznak. Na, ezzel kell versenyeznie a csajodnak, aki dolgozik, gyereket nevel, főz, takarít, mossa a gecis alsóneműdet. Szóval ezt az egész apróságot most tegyük félre, és nézzük, mi lett az agyaddal. Hát baj. Nagyon nagy baj. Ugyanis el van baszva, de szó szerint. Minden elfogadott, ami nem az, és minden unalmas, ami normális. Az áthuzalozás ugyanis sajnos nem csak lelki, hanem szervi is, az agyadban a sejtek átálltak arra, hogy ez okozzon élvezetet. Emlékszel: dopamin.

Mi a jó hír a végére? Van remény. Ha leállsz, és komolyan leállsz, akkor meg lehet próbálni dolgozni az ügyön. De kemény lesz. Nagyon kemény. Mind a kettőtöknek, ha még melletted van, akit szerettél. Vagy szeretsz, miután rájöttél, mit hagysz ki az életedből.

Mit érez egy pornófüggő? Vagy: milyen pornófüggőnek lenni?

Az egyszerű válasz, hogy undorító, aljas és gyáva. És ez igaz is. Miután az ember elengedte a farkát. De közben nem aljasnak, undorítónak és gyávának érzed magad. Ez a rohadt csapda ebben az egészben. Ha így lenne, nem lennék, nem lettem volna pornófüggő. Embereket kirabolni az utcán és elvenni a nyugdíjukat, vagy zsebpénzüket undorító, aljas és gyáva dolog. Nem teszem meg, mert sem előtte, sem közben, sem utána nem tudnám elengedni azt a képet, hogy én egy aljas, undorító és gyáva ember vagyok. A függőség pont ezt kapcsolja ki: amíg megszerzed a napi pornóadagodat, addig erős vagy, bátor és nagyon céltudatos. Az a hülye dopamin, az segít ebben.

Szóval ha azt kérdezitek, milyen érzés pornófüggőnek lenni, akkor azt tudom válaszolni, hogy jó. Mármint közben. Egyébként egy kibaszott lejtő. Egy vég nélküli, undorító, aljas és gyáva lejtő. De sose lesz jó, ez hatalmas csapda! Mindig több kell. Mindig több. Mindig más. És nincs olyan, hogy uralod. Mint a rodeo, olyan ez. Felülhetsz a bikára, rákötheted a kezed, elhiheted, hogy hatalmas macsó vagy a kalapodban és nyolc másodpercig ülhetsz a hátán, de ez gecire nem rajtad múlik. Nem te irányítasz. A pornófüggés kívülről a bikán lovagló rodeo lovas: egy rongyként dobált emberi lénynek tűnő tárgy. Ja, és semmi bajom a rodeoval, félreértés ne essék. És nem te mondod meg, merre mész. Nem mondod meg, elkezdenek-e érdekelni férfiként az álló farkak. Ja, hogy téged sose, te nem vagy olyan. Hát persze. Nézd egy kicsit még a pornót és olyan leszel. És nem, nincs semmi baj a melegekkel. De ez nem melegség. Ez nem választás, nem döntés. Ez a kibaszott dopamin-rodeo, ami azt üvölti benned két fel és le ugrás közepette, hogy adj még, még, még, inger, inger, inger. És te adod. Rákattintasz a melegekre. A pöcsös nőkre. A gruppenre. Arra, ahogy húsz férfi ráveri egy nő arcára. Akarnád, hogy a csajodat ilyen helyzetben lásd? Nem, ugye? Akkor minek nézed? Az ott valakinek a csaja, a hétköznapi életben.

A pornóipar egy pokol.

Belegondoltatok, milyen egy pornófüggő társának lenni? Csupa hazug emlék között? A napi fájdalommal, hogy például feleségként nem volt elég, nem volt jó, lecseréltem? Igaza van? Szerintetek?

Mert te meghalsz, ülsz a bikádon, mint egy kibaszott zombi, aki emberi húsra éhes, de már rég megharaptál mindenkit magad körül. Egy életgyilkos zombi. Igen, te, aki nézed, ha egyszer is kattintottál, zombulsz. Én is az vagyok. Jó érzés? Hát kurvára nem. Vissza lehet csinálni? Hát kurvára nem. Ó, most jön majd a duma arról, hogy a gyenge jellemű emberek lesznek függők, te kurvára nem. Pedig barátom, ez a menet: egy ideig hiheted, hogy irányítasz. De egy kibaszott halott vagy, ember! Érzelmi halott. Úgy tűnik, hogy élsz, de csak vadászol. Pinát! Most! Hörgöd, és mindenkiben azt látod. Jó a segge az eladónak a boltban? A melle is? Ugye? De milyen színű a szeme? Na? Ki tudja, mi? És kit érdekel… Ugye? Mondom én. Zombi vagy te is, csak nem tudsz róla. Vágysz az újabb és újabb adagodra. Egy a baj, az étvágyad feneketlen. És otthon meg vár egy hús-vér csaj. Aki szeret, vagyis szerette azt, akiről azt hitte, hogy te vagy. Csak hát nem dönthetett, amikor zombi lettél, hogy akar-e egy szörnyeteggel együtt élni, vagy sem.

Akit elárultál, az el van árulva. Végleg. Ha van benne annyi emberi nagyság, akkor hagyni fog maga mellett. Te mit is szólnál, ha a csajod reggel elveszne az internetes faszerdőben, kicsik, nagyok, rövidek, hosszúak, vastagok és vékonyak között? Mit éreznél? Büszke férfi lennél? Nem, ugye. Akkor hagyd abba. Még talán nem késő.

Fogadd el egy agyevő zombi tanácsát.

Hol is kezdjem? Hát jó lenne, ha sehol se kéne. Ha szépíthetnék, hazudhatnék, elhallgathatnék. De hát pont ezek miatt vagyok itt. Mert most, vagy soha. Ha most nem ugrok ki ebből, akkor soha. Mert ki kell. Egy hajszálon függ az egész életem, a házasságom, az, hogy szóba áll-e velem még életem szerelme. Fasza egy helyzet.

Na jó, kezdjük az elején.

Negyvenes vagyok, egy látszólag sikeres, a munkájában legalábbis mások szerint szép sikereket elért férfi. Sok ember ismer, szakmailag számon tartanak. Csak hát nem tudják, hogy a korábbi kedvenc hobbimat letolt nadrágban csináltam, a lakásunk különböző pontjain. Akkor lehet, egy kicsit más lenne a kép rólam. A nevem álnév, magyar vagyok, ez nem egy külföldi blog fordítása, ez a rideg magyar valóság. Van egy szép családom, és egy gyönyörű feleségem, akit több, mint tíz éve ismerek. A feleségem tényleg gyönyörű, ráadásul szexi is, és én mégis… Na, mindegy, ne szaladjunk előre. Szóval pornófüggő vagyok, vagy voltam, vagy leszokóban vagyok, vagy ki tudja.

Mindenesetre nem nézek pornót, jelen esetben hét (hosszú) hete. Miért hosszú? Az első pár nap a falat kapartam, sose akart végetérni. Bődületes, már már fájdalmas éjszakai erekciók, a fejemben száguldó képek tették pokollá ezeket a napokat. Meztelen nők és férfiak voltak mindenütt, én meg állandóan a számítógépet néztem, hogy oda kell ülni. Csak egy percre, csak egy gyors videót, egy gyors képet. Azt lestem, mikor nem látnak a munkahelyemen, hogy oda tudjak ülni végre. Végül mindig megálltam. A miérteket majd később. Pedig szó szerint ott lebegett a kezem a billentyűzet felett, hogy beírjam a privát böngészőbe, hogy p-o-r-n…

Megérte nem beírni. Na, persze, ez most csak relatív siker, ha azt nézzük, hogy a korábbi, napi több órás szeánszok után képes vagyok írni erről. Tisztán. Őszintén. Eleinte szépítettem: mindenki nézi, csak tanultam belőle, kíváncsi voltam. Hát, tanulni azt nem lehet belőle. Mit lehetne? A szexet alapesetben egy férfi és egy nő játsza. Amit ott tudni lehet, azt tudja mindenki. Normális ember nem akarja, hogy a felesége mittudom én, hídban hátrahajolva tárja szét a lábait. Amit két normális, egymást szerető ember meg tud tenni az ágyban (vagy azon kívül), azt mindenki tudja. És igen, mindenki (vagy nagyon sokan nézik).

Higgyétek el, nem éri meg!

Izgalmas, persze. Kemény az ember fasza tőle, persze. De közben meg rombol. Erről szól a pornó. Nem élvezetről, rombolásról. Mit érdekel, hogy egy olyan buliban, ahol tízen vannak, mi történik? Ha odakerül az a nulla egész akárhány század százalék, aki ezt majd megteszi, tudni fogja. De mit érdekes ez nekünk a csajommal, otthon, az ágyban? Hát ugye… Jó kérdések. Persze nem én vagyok magam Terézanya, két hónappal ezelőtt én is a farkammal a kezemben néztem a tíz embert. Vagy hármat. Vagy egyet. Már semmi sem számított. Se a típusa, se a szépsége vagy csúnyasága, és még a neme sem. De erről is később. Közben lett egy kapcsolatban magányos, magát feleslegesnek és üresnek érző feleségem. Egy jéghideg ágyunk, ahol az alvás volt az egyetlen opció. Meg a faszverés. Elfordulva. És azon ábrándozva, hogy reggel majd a csajommal csinálom. Közben kettőnk között pinákból és faszokból szóló áthatolhatatlan fal volt.

Build that wall! Hát én megépítettem. Most jön a falrombolás és egy normális élet újjáépítése. Ha még van mit. Mert nincsenek illúzióim, vagy nekiugrok, vagy nézhetem a pornót életem végéig, egyedül.

Hogy hiányzik-e? Van egy könyv, amiben kábítósok írnak arról, milyen a leszokás. Igen, magukat szarokkal lövöldöző szerencsétlenek, akik teljesen leépülnek. Hogy hol vagyok én ettől? Hát ugyanott. Én meztelen nőkből álló szert fecskendeztem az agyamba, naponta többször, azért a pár percnyi örömért. Szóval hol vagyok én a kábítósoktól? Mondom, ugyanott. Sóvárgás, mindent elsöprő testi kényszer a pornófüggés.

Hiányzik-e? Néha eszembe jut. Azt írják ebben a könyvben, hogy a kábítósoknak nem csak a szer hiányzik, hanem a rituálé. Hogy már az előkészület is majdnem a szer. Na, ezt volt a legnehezebb megállni. A keresgélést, a keresőszavak beírását. A magamnak adott, másoktól ellopott félórákat, órákat. Most a látványt hagyjuk is. Néha eszembe jut, de nem az élvezet része. A kétségbeesés. Hogy hogyan tudtam ezt, így, évekig… Mindent odadobtam egy semmiért. Egy álságos, mesterséges, a valósághoz nyomokban sem kötődő világért.

Hogy értsétek: a feleségem egy magas, gyönyörű nő. Mindene rendben van, de komolyan. Korábban hibákat láttam rajta. Azt vettem észre, ami nem tökéletes. Micsoda beteg egy helyzet. Senki sem tökéletes, pláne én nem. És én elvártam, hogy az legyen, amikor egyébként, ha a pornón kívüli, igazi világot nézzük, akkor tökéletes. De a pornótól eldeformált agyamnak nem volt elég tökéletes. Értitek? Hét hete annak látom, ami. És ez nagyon jó. Olyan, amilyen. De itt van még velem, beszélünk egymással. Jó, vitatkozunk. Válságot oldunk meg. De jó arra gondolni, hogy ő ilyen tökéletlenül tökéletes. Amilyen ez a kurva, igazi világ. Ne hagyjátok, hogy egy művilág elvegye az eszeteket. Nem éri meg. Amíg még tudtok, változtassatok.

A következő bejegyzésekben majd elmesélem, mi történt velem és velünk. Most vár a munka. Mert néha dolgoznom is kell valami hasznosat.