Mit érez egy pornófüggő? Vagy: milyen pornófüggőnek lenni?
Az egyszerű válasz, hogy undorító, aljas és gyáva. És ez igaz is. Miután az ember elengedte a farkát. De közben nem aljasnak, undorítónak és gyávának érzed magad. Ez a rohadt csapda ebben az egészben. Ha így lenne, nem lennék, nem lettem volna pornófüggő. Embereket kirabolni az utcán és elvenni a nyugdíjukat, vagy zsebpénzüket undorító, aljas és gyáva dolog. Nem teszem meg, mert sem előtte, sem közben, sem utána nem tudnám elengedni azt a képet, hogy én egy aljas, undorító és gyáva ember vagyok. A függőség pont ezt kapcsolja ki: amíg megszerzed a napi pornóadagodat, addig erős vagy, bátor és nagyon céltudatos. Az a hülye dopamin, az segít ebben.
A dopamin egy olyan úgynevezett hírnökmolekula, ami a sejtek közötti térben él, és ha a mennyisége növekszik, akkor az az agyunknak jó érzést okoz. Igen ám, de ahogy nő a mennyisége, az egyensúly fenntartásához, hogy az agyunk nehogy túlpörögjön, a dopamin receptorok száma meg csökkenni fog. Ha a dopamint kívülről serkentjük, pl kábszerrel, piálással vagy pornónézéssel, akkor sok dopaminunk lesz, amitől jól érezzünk magunkat, ugyanakkor kevés lesz a receptor, és amiatt végül is a felvehető dopamin molekulák száma csökken. Az agyunk egy idő után szomorú lesz, és a világ unalmas. Az eredeti csillogáshoz még több dopamin kell – és ez egy ördögi kör. Ez a függőség. És teljesen mindegy, hogy kémiai vagy vizuális ingerrel lövöd magad, a hatás ugyanaz. A kábítószer kémiai anyagai nem épülnek bele a szervezetedbe, a függés az agyban, szervezetben kiváltott kémiai változásokhoz kötődik.
Óriási tévedés és önámítás, aki azt hiszi, hogy a pornó nem ugyanaz, mint a heroin.
A heroinistákat lenézitek, mi, a saját kis faszotokat nem? Ez az ábra, mi? Jó utat a magányos pokolba!
Szóval ha azt kérdezitek, milyen érzés pornófüggőnek lenni, akkor azt tudom válaszolni, hogy jó. Mármint közben. Egyébként egy kibaszott lejtő. Egy vég nélküli, undorító, aljas és gyáva lejtő. De sose lesz jó, ez hatalmas csapda! Mindig több kell. Mindig több. Mindig más. És nincs olyan, hogy uralod. Mint a rodeo, olyan ez. Felülhetsz a bikára, rákötheted a kezed, elhiheted, hogy hatalmas macsó vagy a kalapodban és nyolc másodpercig ülhetsz a hátán, de ez gecire nem rajtad múlik. Nem te irányítasz. A pornófüggés kívülről a bikán lovagló rodeo lovas: egy rongyként dobált emberi lénynek tűnő tárgy. Ja, és semmi bajom a rodeoval, félreértés ne essék. És nem te mondod meg, merre mész. Nem mondod meg, elkezdenek-e érdekelni férfiként az álló farkak. Ja, hogy téged sose, te nem vagy olyan. Hát persze. Nézd egy kicsit még a pornót és olyan leszel. És nem, nincs semmi baj a melegekkel. De ez nem melegség. Ez nem választás, nem döntés. Ez a kibaszott dopamin-rodeo, ami azt üvölti benned két fel és le ugrás közepette, hogy adj még, még, még, inger, inger, inger. És te adod. Rákattintasz a melegekre. A pöcsös nőkre. A gruppenre. Arra, ahogy húsz férfi ráveri egy nő arcára. Akarnád, hogy a csajodat ilyen helyzetben lásd? Nem, ugye? Akkor minek nézed? Az ott valakinek a csaja, a hétköznapi életben.
A pornóipar egy pokol.
Belegondoltatok, milyen egy pornófüggő társának lenni? Csupa hazug emlék között? A napi fájdalommal, hogy például feleségként nem volt elég, nem volt jó, lecseréltem? Igaza van? Szerintetek?
Mert te meghalsz, ülsz a bikádon, mint egy kibaszott zombi, aki emberi húsra éhes, de már rég megharaptál mindenkit magad körül. Egy életgyilkos zombi. Igen, te, aki nézed, ha egyszer is kattintottál, zombulsz. Én is az vagyok. Jó érzés? Hát kurvára nem. Vissza lehet csinálni? Hát kurvára nem. Ó, most jön majd a duma arról, hogy a gyenge jellemű emberek lesznek függők, te kurvára nem. Pedig barátom, ez a menet: egy ideig hiheted, hogy irányítasz. De egy kibaszott halott vagy, ember! Érzelmi halott. Úgy tűnik, hogy élsz, de csak vadászol. Pinát! Most! Hörgöd, és mindenkiben azt látod. Jó a segge az eladónak a boltban? A melle is? Ugye? De milyen színű a szeme? Na? Ki tudja, mi? És kit érdekel… Ugye? Mondom én. Zombi vagy te is, csak nem tudsz róla. Vágysz az újabb és újabb adagodra. Egy a baj, az étvágyad feneketlen. És otthon meg vár egy hús-vér csaj. Aki szeret, vagyis szerette azt, akiről azt hitte, hogy te vagy. Csak hát nem dönthetett, amikor zombi lettél, hogy akar-e egy szörnyeteggel együtt élni, vagy sem.
Akit elárultál, az el van árulva. Végleg. Ha van benne annyi emberi nagyság, akkor hagyni fog maga mellett. Te mit is szólnál, ha a csajod reggel elveszne az internetes faszerdőben, kicsik, nagyok, rövidek, hosszúak, vastagok és vékonyak között? Mit éreznél? Büszke férfi lennél? Nem, ugye. Akkor hagyd abba. Még talán nem késő.
Fogadd el egy agyevő zombi tanácsát.