26 napja nem írtam egy sort se. Se nektek, se magamnak. 26 napja tisztán élek. 26 napja nem láttam pornófilmet. A csajom ilyenkor mindig kiigazít, hogy „nem néztem”, mert a láttam egy passzív dolog. Szóval nem néztem pornófilmet és nem vertem ki. Menő csávó vagyok, mi? Egy igazi macsó. Na, örüljetek, basszátok meg, tapsoljon mindenki! Jöhet a pezsgő, a virág és a zenekar. Mi ez a kibaszott csönd? Hol vagytok? Hol a közönségem? Hogy esetleg ennek kéne lennie az alapnak egy felnőtt, házas, apaként is funkcionáló lény számára? A „férfi” szót nem írom le, mert nem használom magamra. Jó, oké, ennyi év masszív faszverés után ez is elég szép teljesítmény. Na, hogy stílusban maradjak, szépen leszopdostam a saját faszomat, mehetünk is tovább. Ugyanis nem egy kicseszett nyolcezres hegycsúcsot másztam meg egy Balaton szelet táraságában, a magyar nemzet dicsőségére. Csak úgy élek alig egy hónapja, mint egy szinte teljesen átlagosnak tűnő negyvenes faszi. Végre ugyanis sikerült egy olyan döntést meghozni, amit be is sikerült tartani. Egyelőre. Nagyon egyelőre. Mer ez azé nem a legegyszerűbb menet. Először még hajtja az embert a romantika és a megmutatásvágy, aztán a bukás után jön a rettegés, abból a szép, fekete fajtából. Amikor tudod, hogy van ez az esélyed, meg ez. Szóval vagy csinálod, vagy baszhatod.

Hogy ki, miért indul el a kifelé haladó úton, mindenki maga dönti el. Nekem Ő a motivációm. Persze tudom, ha elolvasná, akkor nagyon dühös lenne, összeszorítaná a száját és kijelentené, abban a stílusban, amitől még jobban szeretem: „ne én legyek a motivációd, saját magad legyél”. De mit tegyünk, ha ő az. Jó, meg én is: ki akar a tükörben egy nyálcsorgató faszverő gecit nézni? Köszi, eleget láttam, túl sokat is. Szóval kell egy indulás, valami, amitől belevágsz.

Aztán már csak kitartónak kell lenni. Rosszabbra számítottam, merev faszra, reggeltől estig, fejben futó hardcore-ra, kitárt, szétbaszott pinákra, seggekre, csöpögő faszokra. Ehhez képest, ami történt, az a nagycsoportos óvodában az uzsonna egy koranyári délutánon, egy alvás után. Egy-egy filmkocka, mozgás nélkül. És a diszkrétebbek – meztelen testek, baszás, szopás. A mocskos keménypornó kimaradt – eddig. Majd jön, azt mondják, csak győzze várni az ember. Mert ez a szemét nem ereszt. Ez a mocsok szar. Átprogramozza az agyadat, és kéri a táplálékot. Csak hát ez a kibaszott pornó, ez a szörny, ez telhetetlen étvágyú és mindenevő. Ami kifér a csövön, és amit ezek a betegagyú pornófilmesek ki tudnak találni.

A múlt hét hétfőig egészen rendben is volt a dolog, sőt, volt a csajommal egy gyönyörű hétvégénk együtt. Nem, nem a szex minden formája történt meg, tévedés. Rájöttem, az intimitás nagyszerű és felemelő dolog. Összebújtunk a kanapén és Netflixen néztünk egy új sorozatot. Eszméletlen volt. Hétfőn pedig lecsapott az a kurva szörny. Elmentünk este a boltba, nagy áruház, sok sor, sok önkiszolgáló pénztár. Pakolunk javában, amikor megérkezik a Szörny, fekete kabátban, szőke hajjal. Ott libeg, vonul, húzza az átható pinaszagot, a feje felett egy neonfelirat: nézz meg! Ismersz! Láttál! Láttál belőlem rengeteget! Szilikon a mellem és csík a pinámom a szőr! Helyettesíts be az emlékeidbe! Ha felmész a netre, ott vagyunk, csak rád várunk! Gyere!

Fogalmam sincs, ki volt az a lány. Fiatal volt, kurvás, én pedig bámultam. Pár másodpercet. Vagy egy félórát. Nem tudom. Tátottam a számat. A csajom pedig ott állt mellettem, kezében az új, közös életünk, új közös tárgyai. Én pedig néztem azt a nőt. Ki az? Kérdezte a csajom. Valami ismert ember? És akkor a Szörny rám röhögött a pénztárgép mögül, és azt mondta: „Hiányoztam? Ugye? Azt hitted, leszámoltál velem? Most elveszem, ami a legfontosabb neked. Hazudj! Hazudj neki! Nem nézted. Nem is érdekes. Hazudj! Lökd el. Minek ide? Hiszen ismered! A lány a kanapéról, aki mindig ott lesz, nézd, szétszívattad, és még mindig itt van.” Pedig  a csajom már nem volt ott. Ott lett vége. Tudom, sokszor gondoltam már ezt, de ránéztem az arcára, és az iszonnyal keveredett felismerés volt rajta. Tudta. Tudta, hogy mit láttam. És én hazudtam. Nem is néztem. Nem is volt kurvás. Azt hittem, mentem, ami menthető, de közben valahol hátul, a parkolóház mélyén hallottam a szörny röhögését. „Nem szabadulsz.”

Azóta vegetálunk. Nem jön velem boltba, mert nem akarja, hogy újra megtörténjen. Igaza van, én sem mennék. Ordítozunk. Tegnap éjjel, ma hajnalban négyig üvöltöztünk, sírtunk, átkozódtunk. Egyszer félig lehúztam a virsli ujjamról a jegygyűrűmet. Le akartam tenni az éjjeliszekrényére, és kilépni az életéből. Azt éreztem, nem tehetem meg ezzel a lánnyal ezt. Egyszerűen nem lehet. Nem üthetem ezt a nyomorultat tovább. Végül megsajnáltam – magamat. Visszahúztam a gyűrűt, reggel megcsókoltam, de nem tudtam okosat mondani. Szeretlek, ennyire futotta, meg pár „soha többé”, „nem lesz több ilyen” bullshit mondatra.  Most meg írok.

Egy órát beszéltünk telefonon. Belül üvöltöttem, de először, három hónap után meghallgattam. Végighallgattam, amit mond, feltette a nagy kérdést: mit tettem bele ebbe a kapcsolatba? Aztán ő is hallgatott, meg én is. Aztán csak kinyögtem: semmit. Elhagytam, csaj háremet tartottam a kolléganőimből, akiknek az volt a feladatuk, hogy az izgalmi, szexuális biszergési szintet fenntartsák, amikor nem jutok pornóhoz. Ki így, ki úgy végezte. Voltak haverok köztük, és voltak, akik egy, vagy több kiadós önkielégítős spriccelés után tűntek csak el. Volt, akiért hónapokig állt a farkam. Otthon pedig a csajom várt, vacsorával, gyerekkel, szeretettel, odaadással. Rám várt. Rám. Értitek? Rám várt. Én pedig recskáztam, hol a pornóban látott nőkre, hol meg a kolléganőkre.

Szóval ennek itt, most asszem ennyi volt. A kibaszott pornó miatt, a kibaszott, ezerarcú pornó miatt. Pusztító düh van bennem. Magam ellen és mindenki ellen, aki ebben a mocsokban részt vesz, aki ebből jól él, ül a malibui ház 85-ik emeletén, issza a Sex on the Beach-et, egy női seggről kokót szív, és bassza el a pénzét, amit ezeken a mocsok oldalakon csinált. Látjátok magatok előtt, ugye? Röhög a pofátokba, ha ilyen gyengék vagytok, arról ő nem tehet. Szóval az ő arcát lássátok, ne a kitárt pinákat. Azt lehetne otthon is, ha az ember időben hazaér, még mielőtt tönkremegy az élete. Szóval ül, izzad, egy lompos fasz, alsógatyában, tele lóvéval, és a ti életetekből táplálkozva éli a fasza kis életét. Támogassátok csak. Futja rá életerővel, szexuális energiával, igaz? Ha meg nektek nincs, majd ad az asszony. Megpróbáljátok rávenni, hogy legyen ő is pornósztár. Csinálja, amit láttál. Legyen készen egy perc alatt, a kurva kölök meg legyen az ágyban, kussban. Lábat szét, szájat befogni – vagy éppen kinyitni. Tessék ámulni! A Férfi most dolgozik! Ki-be, ki-be… Érzéketlenül, vágy és érzékiség nélkül. Ki-be. Ki-be. A nő pedig nem érti. Fáj neki, vérzik, mert nem akarja, a teste elutasítja a pornótól nagy farkatokat. Aztán jártok orvostól orvosig. Sehol semmi. Minden rendben. Rendben a lófaszt. Semmi sincs rendben. A csajotok is készen lett. Leszívtátok őt is, mint a poloska a kertünkben a paradicsomot. Kívül még csak csak szép marad a gyümölcs, de belül rohad a poloska rothasztó nyálától.

Na, ez a jövő, srácok. Annak, aki szerencsés. Nekem a jelen, illetve a múlt. Ilyen, ha valaki egy igazi fasz.